Bemutatkozásunk
4 évig tartó levelezés után, 16 éves koromban ismertem meg személyesen a férjem, aki Romániában élt. Katonának vitték – ezért csak pár napot tölthettünk együtt, és bevonulása előtt megkérte a kezem, amire igen-t mondtam. Leszerelése után Romániában tartottuk a polgári esküvőt, majd Magyarországon a templomi esküvőt.
1991-ben megszületett első gyermekünk: Richárd, akit 10 hónapos korában meg kellett műteni, mert gégeszűkülete volt - 3 hónapig kanülje volt, de mostanra már jól van. Mikor óvodás lett – elhatároztunk, hogy lesz még egy gyermekünk – kislányt szerettünk volna.
Második terhességem 32. hetében kiderült, hogy baj van a babával – akkor azt mondták: vízfejű, majd később hozzáfűzték még, hogy nyitott a gerinc is – ezért megindították a szülést. Nagyon nehéz szülés után kiderült, hogy az elő-diagnózisok tévesek voltak, viszont a szülés közben agyvérzést kapott a második gyermekünk: Robika. 2 hónapig tartották bent az idegsebészeten – shuntöt is beültettek neki a fejben lévő nyomás csökkentésére. 5 hónapos koráig vak volt az agyvérzésből kifolyólag, folyamatos agysorvadása volt – ami kihatott a központi idegrendszerére. Heresérvvel műtötték, felszúrták a füleit a folyamatos gyulladás miatt. Gyomorgyűrű-zárási problémák miatt állandóan hányt – ami nagy súlyveszteséget is okozott. Műtötték az Achilles-ínét, shuntöt cseréltek, combcsontja nem volt a helyén azt is műteni kellett. Nagyon sok nehézség adódott az Életében, egyik baj a másikból következett, de szerecsére eddig még sikerült mindegyiken viszonylag szerencsésen átesnünk, hiszen életben van, és nehezen ugyan – de jár! Végül is az agy sorvadása megállt és nem rosszabbodott. De a bal oldala le van bénulva, shuntje van, epilepsziás és szellemileg is vissza van maradva.
Egy speciális iskolába jár, ami tőlünk 150 km-re van, mert sajnos nincs közelebb iskola, ahová felvennék. De ez a suli nagyon szuper, sokat haladt és nagyon szeret ott lenni. De nagyon várja, hogy haza jöhessen – amit az üzemanyagköltség miatt sajnos csak 2 hetente tudunk megtenni.
Én már nem szerettem volna gyereket, mert így is elég nehéz volt Robikával és nem tudtuk hogy fog alakulni az életünk. Robika 4 hónapos volt, amikor elköltöztünk a szüleimtől. Muszáj volt, mert apukám nagyon ellenségesen viszonyult hozzánk. Egy másfél szobás parasztházat sikerült vennünk, amibe 4 évvel ezelőtt sikerült egy „fürdőszobát” leválasztanunk a konyhából, ami így főzőfülke lett – ajándékba kapott anyagokból, mert addig csak udvari wc volt. A szobában eszünk – ki hol tud, mert máshol nincs hely.
Mikor Ricsi 15, Robika 10 éves volt – nagyon szeretett volna a párom egy kislányt is – és félve bár, de vállaltuk. Noémi 2006 tavaszán született, és egészséges!
Sajnos a GYES lejárta után a munkahelyem nem tudott visszavenni, mert megszűnt a munkaköröm. Annyival segítettek, hogy támogatták 2 OKJ-bizonyítvány megszerzését - így most van ruházati, illetve élelmiszer - vegyiipari eladó végzettségem, de mivel nincs benne gyakorlatom, ezért eddig sajnos nem sikerült elhelyezkednem. Jelenleg alkalmi takarító munkát tudok vállalni Budapesten, ami egy kevés segítség - de mivel fel kell utazni, ezért nem sok marad. Noémi április óta óvodás, Robika továbbra is a bentlakásos iskolában van - szünetekben pedig felváltva felügyeljük, attól függ ki nem dolgozik épp. Sajnos az autónk is veszélybe került, mivel a januári törlesztő részletet nem tudtunk befizetni, ezért sajnos előfordulhat, hogy elveszik tőlünk - akkor viszont nem tudjuk mi lesz Robika iskolájával :-( A villany- és vízszámláknál is tartozásaink vannak, és félve "várjuk", hogy ezeket mikor kapcsolják ki. Minden segítséget szívesen veszünk. Sajnos a mosógépem (félautomata Hajdú) nem centrifugázik rendesen, a porszívóm pedig hónapokkal ezelőtt teljesen tönkrement - azt mondták, többe kerülne a javítás, mintha újat vennék - sajnos azonban egyikre sincs pénzünk.
Jelenleg ott tartunk, hogy felváltva esszük a vajas és a zsíros kenyeret, mert másra már nem telik. Szeretnénk többet adni a gyerekeinknek, de sajnos nem telik. Felmerülhet a kérdés, hogy így miért vállaltuk Noémit … több oka is van: nagycsaládot szerettünk volna, és álmunk volt egy kislány! Az ő ereje, buzgósága és egészsége sokszor ad erőt nekünk. Nem bántuk meg egyáltalán, mert általa sikerül szem előtt tartanunk, hogy nem szabad feladni és ÉRTÜK ki kell tartani és mindig csak előre nézni. Hinni abban, hogy nekünk is sikerülhet!
Nagyon örülnénk mindenféle segítségnek: ételnek, ruhának, tüzelőnek, iskolai felszerelésnek … bárminek…
Nekünk az is nagy segítség, ha kapunk egy linket erre az oldalra, hisz nem tudhatjuk, hogy mikor - hol - kihez jut el.
Természetesen, ami nekünk nem használható, vagy már elég van belőle – azt továbbadjuk más rászorulóknak, Vöröskeresztnek … stb., hiszen nagyon is pontosan tudjuk, hogy nagyon sok hozzánk hasonlóan nehézségekkel küzdő család van, akik ugyanúgy - mint mi - nagyon örülnek bármilyen apró segítségnek.
Tisztában vagyunk vele, hogy nem egyedi a problémánk sajnos – de felajánlásnak köszönhetően sikerült ezt az oldalt létrehozni, ezért gondoltuk, hogy szerencsét próbálunk, hisz nagyon nehéz … igyekszünk mindent pozitívan látni, de sajnos néha már tényleg annyira szűken állunk pénzzel, hogy nem megy …
De az elvünk:
Az a lényeg: mi még így is boldogok vagyunk és összetartunk, összetartozunk! Próbálunk mosolyogni mindig, minden körülményben! Szeretjük és segítjük, támogatjuk egymást - hisz együtt, egymásért vagyunk!
Köszönjük hogy végig olvastad!